Gladys Love Presley
Gladys Love Smith 1912. május 25-én született a Mississippi állam béli Pontotoc megyében a vándormunkás Robert Lee Smith és Octavia Luvenia "Doll" Mansell lányaként. A házaspárnak összesen kilenc gyermeke született.
Gladys fiatal korában mindig tréfás kedvű, vidám teremtés volt és azt akarta, hogy körülötte is mindenki vidám legyen. Táncolt, vagy körbeugrálta a házat és mindenkit megcsiklandozott.
Mivel nagy mozgásigényű lány volt, így szívesen kosárlabdázott a csatár posztján és nem is játszott rosszul. Mindezek mellett akárcsak egész családja, így Gladys is mélyen vallásos volt valamint nagyon szerette a zenét, szeretett énekelni a templomban.
Tizenkilenc-húsz éves korában immáron vak apja komolyan betegeskedni kezdett, így a család Kelet-Tupeloba költözött, Gladys a helyi ruhagyárban kapott munkát, s heti öt-hat napon át napi tizenkét órát dolgozott. Ingeket állított össze varrógéppel és heti tizenhárom dollárt is megkereshetett, ami sokkal több volt, mint a mezőgazdasági munkások jövedelme.
1932-ben találkozott a Tupelóban egy helyi napszámos fiával Vernon Presley-vel. Gladys ekkor már érett, jól kereső és önálló nő volt. Csinos, már-már szépnek mondható lány, aki sötét haját középen elválasztva és hátul szorosan összefogva viselte, erős szemöldöke alatt a nagy, sötét szemet mély árnyék vette körül. A tizenhat éves Vernon hamar Gladys befolyása alá került, hiszen a lány nem csak idősebb, intelligensebb, de sokkal erősebb személyiség is volt. Gladys szorgos volt és túláradó bizalommal fordult az emberekhez, míg Vernon lógós, zárkózott és mindenkivel bizalmatlan volt.
A sok különbség ellenére heves szerelem alakult ki köztük majd 1933. június 17-én megszöktek és a Tupelótól néhány mérföldnyire lévő Pontococban házasodtak össze. Nyilván szégyellték a köztük lévő korkülönbséget ezért meghamisították az adataikat: Vernon 22-nek, Gladys 19 évesnek mondta magát.
Egy ideig Vernon szüleinél laktak, de amikor 1934 tavaszán Gladys állapotos lett, Vernon 180 dollár kölcsönt vett fel és épített egy kis faházat szülei háza mellett. Ez a kis építmény ma az Elvis rajongók kedvelt zarándokhelye.
Gladys már jóval a szülés előtt erősen hitte, hogy ikrei lesznek így Vernonnal neveket is választottak: Jessie Garon-t és Elvis Aron-t.
1935. január 7-ről 8-ra virradó éjszakán beindult a szülés. A szülést levezető orvos, dr. William Robert Hunt otthonában kereste fel a családot és feljegyzései szerint hajnali négykor Gladys egy halott fiúgyermeket hozott a világra. Aztán 4:35-kor újabb fiút szült, aki életben maradt. Így született a Király, Elvis Aron Presley.
Az ifjú anya mélyen gyászolta elvesztett gyermekét, ráadásul megtudta, hogy soha többé nem szülhet. Ez alakította ki benne az érzést, hogy megmaradt fiát, Elvist túláradó anyai szeretettel kezelte és egy pillanatra sem engedte el maga mellől. Ekkor alakult ki a ma már legendás anya-fia viszony Gladys és Elvis között.
Nem sokkal a szülés előtt vesztette el apját, majd 1937-ben édesanyja is elhunyt tüdővészben, emiatt Gladys személyisége drasztikus fordulatot vett, az addig állandóan vidám asszonyon búskomorág lett úrrá. A bajokat fokozta, hogy férjét 1938-ban csekkhamisításért három évre lecsukták, őt magát és fiát a főbérlő utcára tette. Gladys így kettesben maradt a fiával, majd varrónői munkája mellett mosónői másodállást vállalt.
Anya és fia közötti kapcsolatáról legtöbbet testi közelségük mond, ugyanis Elvis serdülőkorág egy ágyban aludt Gladysszel. Viszonyuk annyira bensőséges volt, hogy Elvisnek pótolhatatlan szüksége volt anyja védelmére és tanácsaira, egész lelki életét megosztotta vele, hiszen apjára nemigen számíthatott.
Vernon 1941-ben szabadult, majd öt évvel később a család beköltözött Tupelóba, míg 1948 szeptemberében átvándoroltak Memphisbe, a Lauderdale Courts lakótelepre. 1951-ben Elvis állást kapott egy gyárban szerelőként (csak később lett teherautó-sofőr), és heti hatvan dolláros fizetéséből segítette a családot, így Presleyék anyagi helyzete javulni kezdett.
Amikor az ötvenes évek közepén Elvis kezdett befutni, mint énekes, Gladys és Vernon élete gyökeresen megváltozott. Elvis nem engedte többé, hogy szülei dolgozzanak és minden földi jóval elhalmozta őket: autókkal, drága ékszerekkel és ruhákkal és bármivel, amire vágytak. Gladys nem tudott sokszor mit kezdeni sem az ajándékokkal, sem a jóléttel. Mihelyt egyre több fotó jelent meg róla a sajtóban egyszeriben a dolgozó nőből egy filmsztár édesanyjává vált. Ezek után nagy gondot fordított a megjelenésére. Szégyellte kövérségét, így végül fogyasztó tablettákat kezdett szedni, amikre sajnos rászokott.
Azonban Elvis sztárságának is ára volt, mert így Gladys egyre kevesebb időt tudott fiával tölteni és ebbe valósággal belebetegedett, 1957 januárjában még két hétre kórházba is került. Egyre többször kapott hisztériás rohamokat, gyakran részegségig itta magát, önpusztító életmódot folytatott, a klasszikus depresszió jeleit mutatva.
Gladys állapota akkor fordult válságossá, amikor Elvis megkapta katonai behívóját. Az anya nem bírta elviselni a gondolatot, hogy fiát elszakítják tőle. Napokon át zokogott és mindenkivel nagyon ingerülten viselkedett, búskomorrá vált és állandó hasüregi fájdalmakra és hányingerre panaszkodott. Elvist nagyon aggasztotta édesanyja állapota de nem tehetett semmit az NSZK beli kiküldetése ellen.
1958 augusztusa első hetében sárgulni kezdett, míg végül teljesen besárgult, így kórházba kellett szállítani. Májgyulladása volt. Végül 1958. augusztus 14-én hajnali háromkor, 56 éves korában szívroham következtében hunyt el.