MENÜ

Visszatérés

 

1968

Megszületett Lisa-MarieFebruár 1-én, délután 5:10-kor Priscilla életet adott közös lányuknak Lisa Marie Presleynek. Immáron Elvis nem csak férj, hanem apa is lett, ami jó hatással volt megítélésére, hiszen eddig is mintapolgár volt a rajongók szemében.

 

A szokásos menetrendben forgatott három új filmje, a Speedway, a Stay Away, Joe és a Live A Little, Love A Little már éppen hogy csak behozták a költségeket, gyakorlatilag senki sem volt rájuk kiváncsi. Novemberig három album jelent meg, az Elvis’ Golden Records vol.3, a Speedway és a Flaming Stars And Others, de lemezeiből soha még nem fogyott ilyen kevés, hiszen még a hűséges Elvis-rajongók is elpártoltak tőle. Az új zenei világban ekkor már (rég) a Beatles, Jim Morrison & Doors, a Jefferson Airplane, a Beach Boys, Janis Joplis, Jimmi Hendrix vagy épp Tom Jones uralkodott, míg Elvis helyzete a zenei térképen a „sehol” volt.

Anyagi helyzete olyan mélyen volt, hogy valami korszakalkotóval kellett előállnia, különben félő volt, hogy végleg eltűnik a süllyesztőben.

 

Elvis Bones Howe, Steve Binder, Bob Finkel társaságában (b-j)Az Ezredes - látván a romlás megkérdőjelezhetetlen jeleit - üzengetni kezdett az NBC-nek: talán hajlandó lenne rá, hogy Elvis önálló tévéműsorban szerepeljen, holott mindeddig ilyenről szó nem lehetett. Elvis 1960 óta nem szerepelt televízióban, sőt eddig önálló műsora sem volt soha. Közönség előtt sem lépett fel 1961 után. Mivelhogy az NBC-nek nagyon tetszett az ötlet, a megállapodást viszonylag hamar tető alá hozták.

 

Parker eredetileg egy semmitmondó karácsonyi tévéműsorra gondolt, ahol Elvis elénekel vagy húsz karácsonyi dalt és… ennyi. A rendező-producerek, Bob Finkel és Steve Binder (illetve Bones Howe) azonban átérezték Elvis helyzetét és igyekeztek valami kreatívat és maradandót alkotni. Elvis is kész volt kockáztatni. Míg a műsor vázlatát készítették, Elvist elküldték Hawaiira, hogy lefogyjon és összeszedje magát.

 

Stand Up ShowA forgatást júniusban kezdték meg a Kaliforniai Burbank Studiosban, a műsor pedig kezdett alakot ölteni, mely három jól elkülöníthető részből állt.

Az első, az ún Sit-Down Show rész a rögtönzés jegyében lett rögzítve: egy boksz-ring közepén ül gitárjával Elvis, körülötte pedig két régi zenésze Scotty Moore (gitár) és J.D. Fontana (dob), valamint Charlie Hodge (akusztikus gitár) és Alan Fortas (csörgődob). Kosztümjét, egy állógallérú fekete bőr motoros dzsekit (és nadrágot) Bill Bellew tervezte.

Ezzel a kisszámú közönség előtt rögtönzött örömzenéléssel - mely gyakorlatilag egy korabeli „unplugged” műsor volt - igyekeztek a készítők visszanyúlni Elvis rock and roll-os gyökereihez.

 

Stand Up ShowA második, Stand-Up részben Elvis még mindig a ringben van, de ezúttal egyedül. Kezdetben gitárral, majd kézi mikrofonnal énekelt a közönségnek régi slágereiből, miközben a hangszórókból az előre felvett zenekari kíséret szól. A kíséret hangszereléséért Billy Goldenberg volt a felelős, aki mindent elkövetett, hogy a daloknak adjon valami izgalmasan időszerű hangzást, melynek a hatvanas évek meghökkentő energiáját kellett visszaadnia. Nem csoda, hogy sem korábban, sem ezután egyetlen Elvis lemez sem tanúskodott ennyi zenei energiáról, fantáziáról.

 

If I Can DreamA harmadik rész nem más, mint egy több részből összerakott musical (vagy talán rock-operett) táncosokkal, ragyogó díszletekkel, hirtelen változó helyszíneken. Egy pompásan összerakott egyvelege a rock and rollnak, a popnak, balladáknak és gospeleknek. Zárásképp új slágert írtak, az If I Can Dream-et, mely hosszú évek után Elvis első nagy slágere lett.

 

A The Singer Special (melyet csak később keresztelték át The ’68 Comeback-re) december 3-én került adásba. Elvis családja és barátai körében otthon nézte a műsort, csendesen és feszülten. Mihelyst vége lett a műsornak megindultak a telefonhívások, melyekből kiderült: teljes volt a diadal. A közönség azonnal visszafogadta elkallódott Királyát a kegyeibe.

 

 

1969

Kétségtelen, hogy Elvis pályafutása során 1956 és 1968 mellett ez az év volt a legmeghatározóbb. Az The Singer Special sikere után tele volt vágyakkal, tervekkel. Optimista és boldog volt, örült az életnek. Noha korábban kijelentette, hogy veszélyes az ő számait túlhangszerelni, de Goldenberg „zenei költészete” annyira megtetszett neki, hogy már szenvedélyesen hitt abban, hogy a lehető legteljesebb kíséretre van szüksége.

 

Stúdiómunka MemphisbenLe is mondta a legközelebbi lemezfelvételt az RCA-nél és a Sun idők óta először ismét egy Memphisi stúdióban dolgozott. A Chips Moman’s American Studios egy fekete orientációjú „Motown” stílusú lemeztársaság, ahol többek közt olyan híres (fekete) előadók dolgoztak, mint Ray Charles vagy Aretha Franklin.

Egész januárt és februárt a felvételeknek szentelte kora reggeltől késő estig teljes energiával és lelkesedéssel.

Az ekkor felvett anyagok bizonyultak a legsikeresebbnek 1960 óta, mivel két aranylemezt (a From Elvis In Memphis és a From Vegas To Memphis), három, milliós példányszámban eladott kislemezt (In The Ghetto, Suspicious Minds és a Don’t Cry Daddy) valamint több kisebb slágert eredményeztek. A Suspicious Minds ráadásul első helyezést ért el, amire 1962 óta nem volt példa.

 

A Charro forgatásán - Mivel Elvis tudta, hogy filmes szerződésének utolsó aitdarab kell teljesítenie, így utolsó három filmje sokkal jobbak, könnyedebbek lettek, mint a korábbiak. A Charroban westernhős (és csak egy betétdalt énekel), a The Trouble With Girls vicces maffiózója valamint az utolsó, egy könnyed, vidám komédia, a Change Of Habbit.

 

1968-ban az NBC televízió-béli szereplésekor ismét megízlelte milyen is közönség előtt dolgozni, örömmámorban rohant le a színpadról és kifakadt az Ezredesnek:

- Még mindig szeretnek! Újra járnom kell az országot!

Parker végre is hajtotta a parancsot, helyszínt keresett a tényleges visszatérés megrendezésére, melyet végül Las Vegasban talált meg. De mivel az ezredes ennyi éven át távol tartotta az élő szereplésektől Elvis önbizalma megrendült, bizonytalan volt. Tudta, hogy nem elég csak kimennie a színpadra, hogy megőrüljön a közönség; olyan ifjú profi volt már, aki tisztában van a leselkedő veszélyekkel. Ő maga így fogalmazott:

1- Túl sokáig voltam távol az igazi emberektől. Hollywoodban dolgozni nagyszerű volt, de egymás után kellett filmeket csinálnom, és habár nagyon sok számot is elénekelhettem, nem adhattam úgy elő, ahogyan én szerettem volna. Ha változtatni akartam valamin, néhány fickó jött oda hozzám öltönyben, ügyvédekkel körülvéve, és szerződéseket lobogtattak az orrom előtt. Azt mondták: mindezt aláírtam, és azt kell tennem, amit ők mondanak. Igyekeztem jó fiú lenni, nem vitatkoztam, mert anyukám azt mondta, viselkedjek mindig rendesen. De már unom a filmeket, unom azokat az embereket és azt az életet. Mostantól újra annak fogok élni, amiért engem Isten erre a Földre teremtett. Az egyetlen, ami miatt aggódom, hogy Las Vegas talán nem kíváncsi rám.

 

Elvis az épülő International előttElvis eleinte nem repesett az ötletért, hogy Vegasban lépjen fel, hiszen még 1956 tavaszán, mikor a New Frontier Hotelben lépett fel egyszerűen megbukott a műsora. Ugyanis nem a megszokott tizenéves korosztály volt a közönség, hanem olyanok, akik akár a szülei lehettek volna. Az idősebbek pedig nem voltak felkészülve Elvisre, aki így borzalmas kritikákat kapott. A szégyen után pedig Elvis úgy vélekedett Vegasról, hogy szórakozásra jó hely, munkára azonban rossz.

 

Las Vegas biztosította a kihívásokat. Az első problémát a fellépéseket biztosító helyszín kiválasztása jelentette. Az ezredes csakhamar (február 26-ra) megállapodott az újonnan épülő szálloda, az International Hotel vezérigazgatójával, Alex Shoofeyval négy hétre, napi két előadásra. Mikor Elvis először vette szemügyre az International hatalmas, nyomasztó ezer-ötszáz személyes show-termét teljesen megrettent. Sokan visszautasították már a lehetőséget, mert egyszerűen képtelenek lettek volna ekkora teremben fellépni. Azonkívül nagy előadók buktak már meg Las Vegasban. Végül az igazgató és az ezredes úgy állapodtak meg, hogy a nagytermet az ekkor nagyon sikeres Barbra Streisand nyitja meg, Presley a második szám lesz.

 

Tom JonesszalA másik, egyben legnagyobb gond, hogy Elvisnek nem volt műsora. Ugyanazt a műsort nem adhatta volna elő, amit tíz éve, bár ekkortájt a rock’n’roll ismét reneszánszát élte. A Vegasi közönségről pedig félelmetes kép élt az emlékeiben. Megoldást keresvén járta a szállodákat, amikor egyik estén a Flamingo-ban megtalálta az alternatívát, Tom Jones személyében. Elvis Priscillával és kíséretével leült az egyik boxba és láthatólag nagyon élvezte az előadást. A műsor után a színfalak mögött gratulált vetélytársának és a két énekes között barátság szövődött. Elvis gyakran hangoztatta, hogy Jones az egyetlen ember, aki –majdnem- úgy énekel, mint ő, azon kívül rájött, hogy a közönség úgy őrjöng Jonest látván, mint annak idején a kislányok tették az ő számai alatt.

 

Las Vegas, próbaElvis Tomtól tanulta meg hogy kell Las Vegasban showt csinálni – meséli Nick Naff, aki mindkét énekessel dolgozott. „Tom Jones mutatta meg neki hogyan kell dinamikusnak és érzékinek lenni, hogyan hasson a harmincon felüliekre. Olyan trükköket sajátított el, mint a középrészek vokális kihangsúlyozását, a kimerevített testtartást a számok végén, a fejrázásokat vagy, hogy letörölje az izzadságot a homlokáról és a kendőt a nézők közé hajítsa (mely később védjegye lett Elvis műsorainak). Elvis azonban nem lekoppintotta Tom műsorát, hanem átformálta a maga stílusára.”

 

A jelmezekkel kapcsolatban saját ötlettel ált elő: rendelt Bill Bellew jelmeztervezőtől egy halom, különleges, fekete, kék és fehér mohairből készült karateruhát, (úgynevezett Gi-t), és hozzá makramén övet. Ekkor született meg az új Elvis-kép, és innentől fogva pörögtek az események.

 

SajtókonferenciaAmi a zenét illeti, nos e tekintetben is gyorsan összeállt a műsor. Meghallgatásokat tartott és legjobb stúdiózenészeket szerződtette Los Angelesből: James Burton szólógitáros; John Wilkinson a ritmusgitár virtuóza; Jerry Scheff, az egyik legeredetibb basszusgitáros; a mindig mókázó, fergeteges dobos Ronnie Tutt; zongorán Larry Muhoberac. A lehető legteljesebb kíséret kedvéért szerződtetett egy pop-gospel quartettet, az Imperialst, egy fekete női soultriót, a Sweet Inspirationst, egy szoprán énekesnőt, Millie Kirkhamet valamint egy harmincöt főből álló zenekart karmesterestül, a Bobby Morris Orchestrat. Amikor Charlie Hodge is beszállt akusztikus gitárjával Elvis soha többé nem ment színpadra, csak ha minimum ötven zenész és énekes kísérte.

 

Színpadon, 1969 augusztusEgy teljes hónapon át próbált, az utolsó héten napi két-három teljes főpróbát tartott. Rettentően ideges volt, de gyakorolt és gyakorolt. Fantasztikus kondícióban volt, gyógyszereket nem szedett. A nyitás napján június 31-én a közönség soraiban főleg újságírók és a média egyéb képviselői ültek. Bérelt géppel érkeztek a Presley-rajongók Ausztráliából, Európából és Japánból is. A fölevezetők Sammy Shore komikus és a Sweet Inspirations volt, aztán lehullott az aranyfüggöny és amikor ismét felhúzták, már ott ült és játszott a szinfónikus méretű kísérőzenekar.

 

Las Vegas, 1969 augusztusHirtelen, bejelentés nélkül megjelent Elvis a fekete ruhájában és kisétált a színpad közepére átvenni a gitárt Charlietól. A közönség tombolt, így Elvis első száma, a Blue Suede Shoes egyáltalán nem volt hallható. Azon az estén természetes és mindent elsöprő energiával volt feltöltve és a hallgatóság megőrült érte. A műsor első részében régi dalait énekelte, az I Got A Woman, All Shook Up, Love Me Tender, amely szám alatt a szinpad szélén sétállva le-letérdelt és sorra csókolta a nőket. Az következő daloknál, mint a Heartbreak Hotel, a Jailhouse Rock, a Don’t Be Cruel, és a Hound Dog nem ugrált mint régen, hanem keményen állt a helyén és karate mozdulatokat mutatott be koreográfia gyanánt.

A show második részében egy bárszéken ülve elektromos gitárral a kezében énekelte a Mystery Train/Tiger Man, az Are You Lonesome Tonight?, a Runaway és a Baby What You Want Me To Do számokat.

 

Az előadás utolsó részében elsőként egy Beatles egyveleget, a Yesterday/Hey Jude-ot majd az új slágereit adta elő immár gitár nélkül. Elsőször mindig az In The Ghetto-t, majd személyes kedvencét, a Suspicious Minds extra-hosszú változatát, végül a Blue Hawaiiból ismert örökzöld slágerével, a Can’t Help Falling In Love-val fejezte be a műsort.

 

Las Vegas, 1969 augusztusAmikor a függöny ismét lement Elvis fél térdre állva, kitárt karokkal lihegett a színpadon, a közönség pedig állva, szűnni nem akaró tapssal éjjenezte. Hamarosan országszerte elterjedt a műsor híre és lavinaként indultak meg a jegyigénylések egészen az augusztus 26-i záró estig. A szkeptikusok nem hittek a szemüknek és a fülüknek, hiszen a várakozásukkal ellentétben Elvis igazi Las Vegasi színpadi showt csinált. Az ezredes pedig egy kemény ötéves szerződést kötött az Internationallal, hogy Elvis évente kétszer, négy-négy héten át fog fellépni, de változatlan gázsival, ami a megállapodás szerint heti 125.000$ és teljes ellátás. Elvis ezzel belekerült abba a taposómalom-rendszerbe, ami egészen 1976 decemberéig tartott.

 

A visszatérés aztán elsöprő sikert aratott és Elvis lett Las Vegas királya. A visszatérés alkalmából egy dupla lemez is megjelent From Memphis To Vegas / From Vegas To Memphis címmel, ami azért is fontos, mert ez a lemez volt az első azok sorában, amelyek élő felvételeket is tartalmaztak. Elvis új erőre kapott, melyről így fogalmazott:

- Végre visszakaptam a lelkem.

 

 

További részek:

1. Rész: A sikerek előtt (1935-1952) 2. Rész: Az ifjú bálvány (1953-1959) 3. Rész: Hollywoodi évek (1960-1967)
4. Rész: A visszatérés (1968-1969) 5. Rész: Úton - a vég felé (1970-1976) 6. Rész: Utolsó éve és halála (1977)
7. Rész: Mindörökké Elvis (1978-napjaink)    

 

Kapcsolódó anyagok:

- Interjú Elvvisszel 1969, Las Vegas

 

 

 

 

 

 

Weblap készítés ingyen

Szavazás

Hogy tetszik a honlap?
Nagyon tetszik
Elég jól sikerül(t)
Elmegy
Láttam már jobbat
Nem tetszik
Asztali nézet