MENÜ

Úton (a vég felé)

 

1970

1970 február, HustonAz 1969-es Vegasi fellépések új erőt adtak Elvisnek. Miután visszatért a közönséghez, a siker pedig legmerészebb álmait is felülmúlta, teljesen feltöltődött szellemileg és fizikailag is. 1De a történelem ismétli önmagát, és Elvis - ahogyan mások sem - nem tanult elődei hibájából. Egy hosszú távú szerződést írt alá Las Vegasban. 125 ezer dollárt fizettek neki hetente, ami ma 750 millió (!) forintnak felel meg. Két show-t nyomott le naponta, tizenkét hónapon át, mindezt hét éven keresztül. S habár akkor ezt még senki nem látta, ezzel elkezdődött a Király mélyrepülése.

Az év a Texas állam beli Hustonban kezdődött, amikor is 1961 óta először adott szabadtéri koncertet, négy teltházas műsort.

1970 januárjában ott folytatta, ahol abbahagyta az Intenationalben, annyi eltéréssel hogy változtatott mind megjelenésén mind repertoárján. Tetőtől talpig fehérbe öltözve, gyöngysorokkal a nyakán és a testén Elvis olyan volt, mint egy szép nagy adag férfihús-puding, ami csak arra vár, hogy az operai látcsövekkel felszerelt nők felfalják szemükkel és megrohamozzák a színpadot. Elvis megnyugodott és önbizalmát is visszanyerte, az előző szezonból tapasztalatot szerzett, rutinra tett szert. A januári-februári szezon legjobb felvételei is megjelentek egy albumon (On Stage), de a java csak eztán következett.

 

Las Vegas 1970 augusztusElvis mindig is szeretett volna egy olyan filmet, ami őt ábrázolja és nem mindig a szokásos papírízű celluloid-szemetet. Az idő most mindenképp kedvezett egy ilyesfajta dokumentum-filmhez, hiszen a Király karrierje csúcsán volt. Ekkor készült el a That The Way It Is c. film és a hozzá tartozó album.

A film bemutatja a júniusi stúdiófelvételeket, a színpadi próbákat majd magát a show-t. A nézők betekintést nyernek a kulisszák mögé, amint Elvis vagy épp bolondozik a fiúkkal, izgul a műsor előtt (izgalmát egy pohár vodkával enyhíti) vagy a művészt a stúdióban. Kétségkívül az 1970. augusztusi szezon volt a vegasi idők közül az egyik legjobb, hanem a legjobb. Az album pedig szép sikert aratott.

 

1971

Elvis a Jaycees díjátadónA tavalyihoz hasonlóan 1971-ben is Vegasban kezdődött az év január-februárban, majd ezt követte a stúdiómunka Nashvilleben. Elvis két új albummal jelentkezett: a That’s The Way It Is folytatásaként is kategorizálható Elvis Country, valamint a Love Letters From Elvis c. korong. Kislemezei azonban sikertelennek bizonyultak. 1969-1971 között Presley lemezei csak a különböző országok kislemez-listáin jelentek meg, bár ez volt az az idő, amikor ténylegesen az albumeladások váltak meghatározóvá. Presley albumeladásai pedig nem vetekedhettek az olyan előadókéival, mint a The Beatles, a The Rolling Stones, David Bowie vagy éppen a Monkees.

 

Nixon elknök és Elvis

Novemberben az ötvenes évek óta először turnéra indult, ami ugyan meglehetősen rövidke volt (15 előadás). Ettől a turnétól 1977. évi haláláig Presley a Stamps Quartet gospel együttessel dolgozott együtt (az Imperials helyett), ők voltak a briliáns háttérvokál. A Stamps egy többször feléledő, az 1920-as évek óta létező énekes csapat, a mai napig adnak ki lemezeket.

 

 

Ebben az évben találkozott Nixon elnökkel a Fehér Házban, illetve a United States Chamber of Commerce (Jaycees)A nemzet tíz legkiválóbb fia egyikének” kiáltotta ki, és elnyerte a Bing Crosby Díjat a National Academy of Recording Arts and Sciences-től (ugyanaz a szervezet, amelyik a Grammy Díjat is osztja). Az Internatinal Hoteltől egy mesés, tömör arany gladiátorövet kapott ajándékba a páratlan közönségsikerért.

 

 

1972

Lemezfelvétel 1972 március1972-ben Kirk Kerkorian eladta az Internationalt a Hiltonnak, s a váltást Elvis és az Ezredes is megérezte. Többé már nem a családias légkör övezte a szállodát, hanem a profitorientáltság. Az év ismét Vegasban kezdődött.

Elvis tele volt tervvel az évet illetően: új lemezek, új turnék, új kihívások. Márciusban stúdióba vonult, hogy új anyagot vegyen fel a következő Separate Way című lemezéhez, mely nem aratott nagy sikert.

Az MGM felbuzdulva a „That’s The Way It Is” sikerén filmre vette a legendás turné több előadását is, hogy egy dokumentumfilm keretében kiadja. Az Elvis On Tour Golden Globe díjat kapott, mint a legjobb dokumentumfilm 1972-ben.

1972 ÁprilisA tizennégy állomásos turné április 5-én indult Buffaloban és április 19-én ért végett Albuquerque-ben. Kis pihenő után a következő turné négy egymást követő napon teltházas előadással indult a New York-i Madison Square Garden-ben – Presley volt az első, aki ezt meg tudta csinálni.  Az ezt követő album, az As Recorded Live At Madison Square Garden, háromszoros platina lett az Államokban, és több mint öt millió példányban kelt el szerte a világon. A lemez azért egyedülálló, mert noha már korábban adtak ki Elvis élő felvételeit tartalmazó albumot, viszont ez volt az első, amely egy vágatlan műsort tartalmazott az elejétől a végéig.

A turné után 1972 augusztusában kiadott kislemez, a Burning Love, ami rendkívül jól fogyott, ám utóbb Presley utolsó Top 10 slágerének bizonyult az Egyesült Államokban.

Azonban a sikereknek még mindig nem volt vége. Megjelent a He Touched Me című vallásos töltetű gospel album, mely ismét (1967 óta másodszor) Grammy-díjat hozott a konyhára. Az album anyaga mai szemmel felejthető, azonban a szakma nagy elismerését hozta.

Linda ThompsonnalAz év művészileg nagyon termékenynek bizonyult, azonban a művész magánélete válságban volt. Februárban Priscilla közölte Elvis-szel hogy el akar válni, hisz férj híján nem lehet a házasságot fenntartani, ő viszont már talált párt magának Mike Stone karate mester személyében. Elvis soha nem tudta feldolgozni felesége elvesztését, egyre inkább a gyógyszerekre támaszkodott, életkedve rohamosan fogyott, még inkább kiszámíthatatlanabbá vált. A februári Vegasi zárás és az áprilisi turné közötti időszakban Elvis emberei nyugtalanul tapasztalták, hogy Elvis gyógyszerfogyasztása rohamosan nő, hangulata drasztikusan romlik, viszont egészségügyi problémák tömkelege kezdett megjelenni. A válás után magánéletében  még rosszabbra fordult a helyzet, anyja halálához hasonlóan ezt a csapást sem tudta soha kiheverni.
Gyógyszerfüggősége, kedélyállapot változásai mellé már testi bajok, betegségek is társultak, súlya is eleinte ingadozott, végül egyre inkább hízásnak indult. Jóformán csak a hangja maradt a régi, ami azonban még mindig kincset ért.

Elvis a júniusi turné alatt ismerkedett meg az egykori Miss Tennessee-vel, Linda Tompsonnal, aki a következő öt év alatt Elvis állandó barátnője lett.

 

1973

1973 HawaiiAz 1973-as évet Presley két teltházas koncerttel kezdte Hawaii szigetén januárban. A másodikat szinte az egész világon közvetítették. Aloha from Hawaii koncertként vált ismertté, és az első műholdon sugárzott műsor volt a maga nemében, legalább egy milliárd néző kísérte figyelemmel – az 1973-as világ népességének egynegyede. Az Aloha From Hawaii via Satellite album persze első lett és egy évig fent is maradt a listákon. A hetvenes években először (és utoljára) ismét egy Elvis Presley-album vált abszolút listavezetővé.

Elvis ekkor volt karrierje utolsó igazi csúcspontján, de ahelyett, hogy a meglovagolta volna a sikert és világkörüli turnéra indult volna, (Parker „zseniális” menedzselésének köszönhetően) belesüppedt az állandó határokon belüli haknizásba, aminek a gyötrő iramát ismét hol serkentőkkel, hol pedig csak nyugtatókkal lehetett bírni.

A Las Vegas-i rutinfellépések sem tettek jót sem művészi fejlődésének, sem egészségének. Alig két héttel a műholdas show után ismét vissza kellett térnie a Vegasi taposómalomba. Február 23-án, a vegasi éves első szezon utolsó napján Elvist újra kellett éleszteni, mivel „egy kicsit többet vett be az orvosságából”. A történtek súlyosságát mutatja, hogy az esemény után Elvis két hónapig feküdt. Áprilisban rövid turnét tett a nyugati parton, de a súlyfeleslege 15 kiló volt, kedélyállapota pedig pocsék. A turnét azonban nem tudta befejezni, hiszen a gyógyszerek hatására olyan állapotba került, hogy az utolsó fellépéseket le kellett mondani, Elvis pedig kórházba került. A nyilvánossággal azt közölték, hogy Elvisnek „torok- és tüdőgyulladása” van. 

Az előző évhez hasonlóan Elvis egyre inkább két lábon járó legendává vált, míg az ember lassacskán magatehetetlen, bezárkózott ronccsá kezdett lenni, akit a szeszélyei uraltak. A Priscillától való válás teljesen tönkretette Elvist 

Priscillával a válás kimondása napján

mentálisan és fizikailag is. Mintha mindez nem lett volna elég, májusban botrányos per indult ellene, ami igen hamar bemocskolta az addig makulátlan Elvis-képet: Priscilla beadvánnyal fordult a kaliforniai Legfelsőbb Bírósághoz „kívülről jövő megtévesztés” címén. A „vád” szerint Priscilla sokkal kevesebb pénzt kapott Elvistől, mint amennyire jogosult lenne. A bíróság Priscilla javára hozta meg ítéletét, a válást október 9-én mondták ki, de Elvis és Priscilla a Santa Monica-i bíróságról mosolyogva és egymás kezét fogva léptek ki és álltak a fényképészek elé.

Az augusztus-szeptemberi Las Vegasi szezon idején már egyre többeknek tűnt fel, hogy Elvis milyen rossz bőrben van, s milyen óriási mértékben támaszkodik a gyógyszerek mankójára. A hatalmas mennyiségben fogyasztott altatók és nyugtatók ellenére is álmatlanságban szenvedett és viselkedése is egyre zavarosabbá vált.

Az évben még három nagylemeze jelent meg, azonban egyik sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezek közül kettő új stúdióalbum, az Elvis és a Raised On Rock – For Ol Times Shake, egy pedig az RCA által indított új sorozat, az A Legendary Performer első darabja volt, mely rendkívül sikeresnek bizonyult Elvis új lemezeihez képest.

Az ezredes ugyanis látván Elvis állapotának rohamos romlását saját érdekét védve 1973 tavaszán eladta az RCA-nek Elvis összes addigi (!) lemezét egymillió-négyszázezer dollárért (illetve hét éven át ötszázezer dollárért), vagyis eladta Elvis jogdíj-jogosultságát az RCA pedig megszerezte ennek a szó szerint felbecsülhetetlen értékű anyagnak a kizárólagos tulajdonjogát. Elvis nettó haszna az ügyletből, mindössze hétszázötvenezer dollár volt úgy, hogy az ezredes 2.250.000 dollárt kapott plusz a turnék nettó hasznának 10%-át.

 

 

1974

Április 11, 19741974-re tovább mélyült a magánéleti válság, egyre inkább gyötörték súlyproblémák és egyre nagyobb mértékben nőtt gyógyszerfogyasztása. Túlsúlya már komoly problémát jelentett számára, egyrészt keményen dolgozott, hogy lefogyjon, extrém méretekben diétázott, másrészt azonban aztán mindig a falánkság bűnébe esett, és visszahízta a leadott kilókat. Környezetében mindenki számára nyilvánvaló volt, nincs elég akaratereje, hogy megszabaduljon fölösleges súlyától. Hasonlóképpen, ahogy kényes volt megjelenésére, úgy öntudatos sértettséggel reagált a közönség elutasítására is. Az olyan újságfőcímek, mint az “Elvis harca a középkorúsággal” és “Az idő kiégett gépet csinált Elvisből” - nem voltak ritkák abban az időben. Egy kritika például azt írta: “Elvis kövér és előadása középszerű”.

 

Szeptember 28, 1974.:College Park, MarylandEgészségi állapotában ekkor kezdődött el az igazi romlás. Az év során kétszer is túladagolta magát barbiturát-származékokkal, és Demerol-függőségtől is szenvedett. Ennek ellenére 1974-ben is intenzíven turnézott, bár fellépéseit egyre nehezebben bírta végigcsinálni. Ebben az évben 152 alkalommal adott műsor, amely döbbenetesen nagy szám, ráadásul úgy, hogy meg volt fosztva az otthon kényelmétől, az Isten háta mögötti városokat járva nagy erőfeszítésről tett tanúbizonyságot. Az eredmény 7 millió dollár bevétel, ami minden addigi rekordot megdöntött.

Legsikeresebb lemeze ebben az évben, az Elvis As Recorded Live In Memphis ismét koncertlemez, melyet Memphisben vettek fel (Grammy Díjas lett mint a “Legihletettebb előadás”. Ez volt a harmadik és egyben utolsó Grammy-je a tizennégy jelölésből.), viszont a stúdióalbum, a Good Times megbukott, a rock(and roll)os hangzás egyre inkább kikopott. Ugyan hangja egyre bársonyosabbá vált, viszont szinte csupa olyan középszerű dalt volt kénytelen énekelni, ami finoman szólva sem szolgálta ki a közönség igényét.

 

1975

Az 1975-ben megjelent első stúdióalbum, a Promised Land ugyan művészileg nem volt túl nagyszabású, viszont a címadó dal, vagy épp az It’s Midnight kellemes hangzása miatt Elvis közönsége körében mindenképp sikeres volt.

Az ezt követő lemez, a Today sem közelítette meg a korábbiak népszerűségét. Habár a korongon megtalálható T-R-O-U-B-L-E és az And I Love You So c. szerzemények koránt sem rosszak, viszont ekkor már Elvis utálta a stúdiómunkákat és ez a hangján is hallható: a korábban szívvel-lélekkel mottó helyett most csak „muszájból” énekelt.

 

Koncert koncertet követett, de Elvis egyre vadabb és költségesebb életmódja miatt az Amerikai Király kezdett végképp tönkremenni. A helyzet odáig fajult, hogy Parker ezredes húzott egy merészet: szilveszteri műsorra került sor a Michigan állambeli Pontiacban, pedig korábban ilyen soha nem történt. 

A szilveszteri műsor

A rizikós kísérlet azonban teljes sikerrel zárult: a teltházas műsorral (nyolcvanezer néző előtt) megdöntött minden addigi rekordot, amit "egyetlen művész egyetlen fellépéssel" elérhetett: azon az estén nyolcszázezer dollárt keresett.

Az Elvis-show zeneileg alig változott az elmúlt évekhez képest, de a showman ekkor már más volt. A gyógyszerek hatására képtelen volt visszanyerni az addigi természetes elsöprő energiáját, híres memóriája gyakran cserbenhagyta, némely előadás pedig botrányosra sikeredett. Elvis úgy viselkedett a műsorok alatt, mint egy közömbös vén pap, aki meg akarja téríteni a hallgatóságot: felolvasott, az életfilozófiáját mondta, tucatszámra osztogatta a csillogó sálakat és ékszereket vagy épp húsz percig karate bemutatót tartott a közönségnek.

 

1976

Lindával 1976 márciusábanFebruárban Elvis stúdióba vonult. A munka fontos volt, mert az RCA új felvételeket követelt, de Elvis ekkorra már gyűlölt lemezeket készíteni, ezért nem volt képes az RCA valami új árut kihozni szupersztárjából.

Az RCA-nél egyre nőtt a jogos aggodalom az Elvis lemezek jövedelmezőségét illetően: sokszor azért kellett élő felvételeket készíteniük, mert nem lehetett számítani rá a stúdióban (1974-ben egyáltalán nem végzett stúdiómunkát). Abban a reményben, hogy elcsíphetnek egy inspirált, ihletett énekprodukciót az RCA inkább kiköltöztetett egy komplett stúdiót Gracelandbe, hogy valamit mégis ki tudjon préselni Elvisből. Az ekkor készült és májusban kiadott album, a From Elvis Presley Boulevard, Memphis, Tennessee ugyan sikeresebbnek bizonyult a korábbiaknál (aranylemez lett), viszont világosan kirajzolódik a hallgató előtt a kép, melyben a művész annyira unja az egészet, hogy legszívesebben otthagyná.

Június 28, 1976. Philadelphia1976 márciusában megjelent kislemez, a Hurt viszont arról tanúskodik, hogy a király nem véletlenül király, hiszen Elvis a legszebb és legteljesebb hangján adja elő a dalt.

Márciustól turnéba kezdett és egész novemberig keményen végigkoncertezte egész Amerikát – és újra dugig teli házak és lelkes tömegek várták. Azonban Elvis egyre gyarapodó testsúlya, az egyre kínosabb előadások arra kényszerítette Parker ezredest, hogy távol tartsa „fiát” a nagyvárosokból és csak mucsai kisvároskákban engedte megjelenni, ahol az embereket az sem zavarta volna, ha Elvis talicskán tolja maga előtt a pocakját.  Előadás közben egyre gyakrabban esett meg, hogy csak ténfergett a színpadon, elfelejtette a szöveget, beszéde érthetetlen volt és egyre több koncertet kellett lemondani.

Presley gyógyszerfogyasztása maximumán állt, gyakran került életveszélyes helyzetekbe is, kedélyállapota folyamatosan ingadozott. Gyakran hetekig ki sem mozdult otthonról, teljes narkózisba vonult vissza.

Elvis és Ginger Alden 1976 végénLindával való kapcsolata megszakadt, hiszen a lány nem bírta tovább elviselni kedvese önpusztító életmódját és szeszélyeit. Elvis nem törődött semmivel, szórta a pénzt és mindenkit megbántott vagy kirúgott, mint például testőreit Red és Sonny Westet, vagyis azokat a személyeket, akik 20 éven át egyet jelentettek Elvis életmódjával. Csak az Ezredes besúgói maradtak, mint Joe Esposito és Charlie Hodge, Elvis jobbkeze.

Magánéletével kapcsolatban az egyetlen jó dolog, ami történt, hogy megismerkedett a nála 20 évvel fiatalabb Ginger Aldennel, azzal a lánnyal, akit Elvis nem sokkal halála előtt feleségül akart venni.

1976 decemberében volt az utolsó fellépése Vegasban, a 837. Ezután hazautazott birtokára, Gracelandbe, hogy előkészítse új amerikai turnéját a következő nyárra.

Decemberben még megjelent a Moody Blue kislemez.

Még egy fontos dolgot megemlítenénk, még 1976-ból. Akkor készült a "Csillag születik" ("A Star Is Born") című film. Kevesen tudják, hogy Barbra Streisand mellé eredetileg nem Kris Kristoffersont szánták főszereplőnek, hanem komoly tárgyalásokat folytattak Elvissel és az ezredessel. Elvist nagyon érdekelte a film, kitörési lehetőség volt a skatulyákból, végre talán bizonyíthatott volna a filmvásznon.

Tulajdonképpen a saját figuráját kellett volna hoznia, szinte rá illett a hanyatló rocksztár története. De az ezredes máshogy gondolta, végül is az anyagiakon bukott el a dolog. Parker nem "művészfilmet" akart, hanem busás hasznot kasszírozni Elvis és a saját részére. A végén Elvis azzal vigasztalta magát, hogy "úgyis Barbráé lett volna a siker", majd ebben megnyugodva folytatta tovább, úgy mint eddig.

 

További részek:

1. Rész: A sikerek előtt (1935-1952) 2. Rész: Az ifjú bálvány (1953-1959) 3. Rész: Hollywoodi évek (1960-1967)
4. Rész: A visszatérés (1968-1969) 5. Rész: Úton - a vég felé (1970-1976) 6. Rész: Utolsó éve és halála (1977)
7. Rész: Mindörökké Elvis (1978-napjaink)    

 

Kapcsolódó anyagok:

- Priscilla Presley

- Interjú Elvisszel, 1972 New York

 

 

 

Felhasznált források:

1Nyemcsok Éva: Elvis élt, él és élni fog (Délmagyar.hu, http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/elvis_elt_el_es_elni_fog/2134956)

 

 

 

Honlap készítés ingyen

Szavazás

Hogy tetszik a honlap?
Nagyon tetszik
Elég jól sikerül(t)
Elmegy
Láttam már jobbat
Nem tetszik
Asztali nézet