Az ifjú bálvány

1953-1954

Elvis Presley először 1953-ban járt az Union Avenue 706-os szám alatt található Sun Stúdióban. A mítosz szerint azért, hogy édesanyja születésnapjára készítsen egy felvételt, ami csupán kitaláció, ugyanis Gladys születésnapja akkorra már elmúlt, ráadásul különben sem lett volna módja meghallgatni a felvételt, hiszen nem volt lemezjátszójuk (a történet Sam Phillips, a Sun tulajdonosától származik, mely hozzájárult a Presley köré szőtt legendák sorának kialakulásához).

Két számot vett fel, a My Happines és a Thats When Your Heartaches Begin-t; gitárjátékáról maga Elvis mondta, hogy olyan volt, „mint amikor valaki a vödör fenekét veri”. Sam Phillips titkárnője felírta Elvis nevét és címét, valamint a következő megjegyzést fűzte mellé: „Jó balladaénekes. Szemmel tartani.”

Pár hónap múlva Phillips meghallgatta a felvételt. Mivel gyakorta hangoztatta, hogy „ha találnék egy fehér fiút, aki úgy énekel mint egy nigger, egymilliót keresnék”, ezért rögvest behívta a a „barkós kölyköt”. Kísérőnek Scotty Moore gitárost és Bill Black bőgőst kérte fel.

A híres lemezfelvételre viszont csak egy évvel később, 1954. július 6-án került sor. A felvétel sehogy sem akart összejönni, amikor Elvis a fiúkkal rögtönzött örömzenélésbe kezdett. Arthur Crudup egykori slágerét, a That’s All Right Mama c. nótát játszották, mikor Phillips kidugta a fejét a stúdióból:

- Ti meg mi a fenét csináltok?

- Nem tudom, csak hülyülünk. – nevetett Elvis.

- De jól hangzik. Kezdjétek elölről, és vegyük fel.

Így született meg az a korszakalkotó dal, mely elindította Elvist végzete felé.

Sam Phillips elvitte a lemezt a WHBQ rádióhoz, hogy Dewey Phillips játsza azt le az esti műsorában. A fogadtatás elképesztő volt, hiszen a kislemez volt A és B oldala (amin a Blue Moon volt) volt a műsor egész este, a dal pedig két hét alatt harmadik lett a Country&Western slágerlistán.

A rádió volt Elvis sikerének az alapja, így gyorsan népszerűvé vált a déli államokban. 1954 szeptemberében meghívást kapott a Grand Ole Opry show-ba, de ott megbukott, viszont a rivális műsorban a Louisana Hayride-ban óriási sikereket aratott és rövidesen körbekoncerteezte a környező államokat. Első rajongóklubbja Dallasban alakult.

Az év végére felmondott végleg a Crown Electricnél és miközben folytatta a felvételeket a Sunnál, menedzsere pedig Bob Neal lett. Amint csak lehetett, Elvis az első nagyobb keresetéből vásárolt magának egy rózsaszín Cadillacet.

1955

Januárban megjelent a Milkcow Blues Boogie c. kislemeze, mely csak nem akart felkerülni a slágerlistákra. Februárban a turnéit szervező Hank Snow bemutatta Elvist üzlettársának Tom Parker ezredesnek. Parkernek tetszett Elvis mindent elsöprő színpadi stílusa illetve a kulisszák mögötti alázatossága. Az ezredes rájött: kincset talált Elvisben.

Elhúzta előtte a mézes madzagot, mondván az unalmas country műsorok helyett az RCA-nél kéne lemezeket készítenie, saját műsorral, televíziós szereplésekkel kellene rendelkeznie. Rábeszélte Elvis menedzserét, Bob Nealt, hogy tartsa lenn Elvis árát, miközben ő azt sugdosta Elvis fülébe, hogy menedzsere nem képes neki pénzt keresni.

1955 augusztusában Parker szerződéses viszonyban „különleges tanácsadóként” működött Elvis és Neil mellett, miközben titkos tárgyalásokat folytatott az RCA egyik producerével, Steve Sholesszal. Sholes igazán meg akarta venni Elvist, de még meg kellett győznie a vezetőséget, hogy a gyakorlatilag ismeretlen énekes többet ér, mint bárki.

A következő kislemeze, a Baby, Let’s Play House júniusra a 10. helyre került az országos listán, mellyel már komolyan felhívta magára az RCA figyelmét. A Sun Records, pedig el akarta adni Elvis lemezjogait, ugyanis Elvis hiába volt frenetikus a színpadon, nem sok lemezt adott el a Sunnak. Az RCA 40.000 dollárt ajánlott Elvisért, melyet Philips nyomban el is fogadott, hogy a kapott tőkét egy másik feltörekvő sztár, Carl Perkinsbe fektesse.

1955. november 21-én a hosszú tárgyalások után Elvis az RCA-hez került. Parker is megújította szerződését Elvisszel, de ekkorra már Elvis egyetlen és kizárólagos tanácsadójának és személyes képviselőjének neveztette ki magát, huszonöt százalékos jutalékkal. Bob Neal szerződésének lejártáig, 1956. március 15-ig Parkerrel ketten látták el Elvis képviseletét.

Decemberben Phillips és a Sun ugyancsak foghatták a fejüket, hiszen az új kislemez, az I Forgot To Remember To Forget egészen az első helyig jutott a különböző országos slágerlistákon.

1956

Elvis karrierjének csúcspontja minden bizonnyal az 1956-os év volt. Januártól már az RCA stúdióiban dolgozott, lemezei pedig váltották egymást az amerikai listák első helyén. Rögtön első slágere, a korszakalkotó Heartbreak Hotel országos sztárra tette és egyedülálló módon vezette a Country&Western, a Rhythm&Blues illetve a Pop listákat – egyszerre!

Bemutatkozó albuma, az Elvis Presley c. lemez is rögtön a slágerlisták élére került és hetekig ott is ragadt. Mihelyt lekerült egy dal az első helyről, ismét csak egy Presley nóta került a helyébe egész évben. Ilyenek voltak az I Want You, I Need You, I Love You (Elvis első balladája), a Don’t Be Cruel, a Hound Dog, a Blue Suede Shoes, a Love Me Tender, az Anyway You Want Me, a Rip It Up és számos kisebb sláger.

1956 hihetetlenül mozgalmas év volt. Azon kívül, hogy egymást váltották a slágerei és turnézott, Elvis berobbant minden amerikai néző otthonába is a tévé képernyőin keresztül. Először a The Dorsey Brother’s Stage Show műsorában szerepelt, de a siker nem volt akkora, mint várták. Ezután többször is fellépet a The Milton Berle Show-ban, a The Steve Allen Show-ban és természetesen a híres The Ed Sullivan Showban, ahol (csak, hogy hergeljék a közönséget) kizárólag deréktól felfelé filmezték Elvist. Minden ilyen szereplés arra szolgált, hogy a fiatal énekest tömeghisztéria vegye körül bármerre is jár. Közben megjelent második albuma is Elvis címen, amely rögtön első helyen nyitott a slágerlistákon.

Mindezek mellett áprilisban próbafelvételre hívták a Paramount Stúdióba, Hollywoodba és nem sokkal késöbb elkezdődtek első filmje, a Love Me Tender felvételei. Elvis mindig is filmszínész akart lenni (példaképe a tragiusan elhunyt James Dean volt), az énekesi pályafutást csupán kiugrásnak tartotta. A filmet november 15-én mutatták be és óriási sikere volt mind a nézők, mind a kritikusok körében. Az év elején Elvis Presley neve még nem sok mindenkinek mondott valamit, de az év végére a kis vidéki srác Amerika ünnepelt aranyifjúja lett. Senki sem előtte, sem azóta nem volt képes ilyen gyorsan ekkora karriert felépíteni.

1957

1957-ben újabb örökzöld slágerek fűződtek Presley nevéhez, mint az All Shook Up, a Too Much, a Peace In The Valley, a Teddy Bear, a Loving You, a Jailhouse Rock, a Treat Me Nice vagy az I Want To Be Free. Elvis beköltözött szinte a lemezstúdiókba, és ha jó hangulata volt (márpedig általában az volt), akkor akár négy-öt lemezoldalt is felvett egyhuzamban.

Lemezénekesi és előadói munkája mellett ismét Hollywoodba hívták forgatni, de ezúttal már főszerepet kapott második filmjében, a Loving You-ban (a Love Me Tenderben mellékszereplő volt). A nagy sikerű filmhez egy soundtrack albumot és készítettek, így Elvis harmadik LP-je filmzene-album volt. Még ugyanebben az évben újabb filmben volt főszereplő, a – sokak szerint legjobb Presley féle film – Jailhouse Rockban. Elvis hamarosan a legkeresettebb ifijú filmsztár lett.

Augusztusban elindult arra a koncertkörútra, melyet a hetvenes évekig nem követett újabb. Ekkor már nem használta védjegyét, a gitárt, mert nem akarta elrontani új, hollywoodi külsejét. Műsora rendszerint kivívta az idősek és az „átlagamerikaiak” haragját.

¹Néhány kommentátor és újságíró azt sugallta, hogy Presley veszélyt jelent a középosztálybeli fiatal lányok erkölcseire, mert “Presley nem csak egy újfajta zenét képvisel, hanem a végletes szexuális szabadosságot is.” 1956-ban a New York Daily News egy kritikusa írta, hogy a szórakoztató zene “Elvis Presley bohóckodásával, nyögdécselésével és sóhajtozásával” eljutott a legmélyebb pontjára. A római katolikus egyház hetilapjában, az Amerikában megbélyegezte “Óvakodjatok Elvis Presley-től” szalagcímű cikkével.

¹Presley gyorsan növekvő sikere eredményeként és a családja biztonságáért való aggódása következtében 1957-ben megvásárolta a Graceland néven híressé vált néhány hektáros birtokát egy amerikai gyarmati stílusú kastéllyal 103 ezer dollárért. Apjával, Vernonnal és anyjával, Gladysszel együtt költöztek be; ez vált állandó rezidenciájává és további zenei pályafutása központjává haláláig.

¹1957. december 20-án Presley behívó parancsot kapott, ami kétéves katonai szolgálatra szólította az Egyesült Államok Hadseregébe. Presley aggódott azon, hogy ha két évre eltűnik a közönség szeme elől, az karrierje végét jelentheti. Hal Wallis pruducer és a Paramount addigra már 350 ezer dollárt költött Presley filmje, a King Creoleelőkészítésére, promóciójára és féltek a munka felfüggesztésének vagy (rosszabb esetben) félbehagyásának következményeitől.

Szerencséjükre a memphisi sorozóbizottság Wallis és Parker Ezredes közbenjárására haladékot adott Presleynek március 20-ig, így befejezhették a film forgatását. 1958. március 24-én Memphisben Presley bevonult a hadseregbe, behajózták Európába a George M. Randall fedélzetén Fiedbergbe, Németországba.

Az év végén egy karácsonyi lemezzel, az Elvis’ Christmas Albummal kedveskedett rajongóinak.

1958

Az újonnan forgatott filmje, a King Creole előrevetíti azt a sablont, ami Elvis következő filmjeire jellemző volt: játka egyre kevésbé meggyőző egy olcsó kabaréban. Új dalai, mint a Don’t, a Wear My Ring Around Your Neck, a Hard Headed Woman, vagy a One Night még mindig sikeresek voltak, de ekkora Elvis már a megszelídített lázadó volt. Az ezredes látta, hogy védence népszerűsége kezd egy kicsit megcsappanni, így merész elhatározásra jutott: mesterséges hiányt teremt a piacon azzal, hogy Elvist a seregbe küldi. Hamarosan Elvis meg is kapta katonai behívóját és a szolgálati idő helyszíne Németország volt. A bevonulást pedig egész reklámhadjárat kísérte, hogy még utoljára kifacsarjanak minden centet a sztárból.

¹Presley a US 32. hadtest 1. zászlóaljának katonája lett. Nem kapott különleges kiképzést, nem rendelték különleges feladatok végrehajtására (El tudta kerülni a nehéz vagy monoton szolgálatot, sőt még énekelhetett is. A természetének, egyéniségének megfelelő feladatokat kapott hírnevének köszönhetően.) Az Ezredesnek köszönhetően katonai szolgálata erőteljes médiafigyelem kereszttüzében zajlott, rácáfolva Presley aggodalmaira, hogy a közönség elől való eltűnés helyrehozhatatlan kárt okozna népszerűségében. Bár a biztonság kedvéért még 1958-ban (behívója előtt) az RCA producere Steve Sholes és a Hill and Range kiadó minkatársa, Freddy Beinstock felvettek annyi ütős darabot, amiből bőséggel ki tudják húzni a következő két évet.

Elvis sosem akarta ezt az egész felhajtást, de nem tudott mit tenni ellene. Augusztusban nem várt csapás érte: meghalt imádott édesanyja, ami mély lelki sebeket ütött rajta. Elvis soha nem volt képes elfogadni a tényt, hogy elvesztette egyetlen igazi támaszát, védelmezőjét.

¹Amíg Presley karrierje egyre magasabbra hágott, édesanyja egyre kétségbeesettebbnek, depressziósabbnak és magányosabbnak érezte magát. Egyre inkább elhanyagolta külsejét, egészségét, meghízott és mindennapi szinten inni kezdett. Akarta Elvis sikerét, de nem azon az áron, hogy eltávolodjanak egymástól. A fiát körülvevő tömeghisztéria megrémítette. Az orvosok májproblémákat diagnosztizáltak nála, állapota folyamatosan romlott. Ebben az időben Presley Texasban állomásozott és sikerült eltávozást kapnia, és két napot anyjával tölthetett. Nem sokkal azután, hogy Presley visszatért a bázisra, édesanyja 1958. augusztus 24-én meghalt. Mikor Elvis értesült róla, hisztérikusan reagált, sírt, zokogott és a szemtanúk szerint napokig szinte meg se szólalt mély gyászában.

Októberben érkezett meg a németországi bázisra, ahol szintén hatalmas rajongótábor fogadta. Elvis azonban rendkívül magányosnak érezte magát, de rövidesen követték barátai és édesapja, Vernon is.

1959

Távollétében új kislemezei jelentek meg, mint a Fool Such As I, vagy a Big Hunk ’o Love és három nagylemez, a For LP Fans Only, az A Date With Elvis valamint, az Elvis’ Golden Records vol.2. – 50.000.000 Elvis Fans Can’t Be Wrong, amelyek mind-mind válogatáslemezek voltak, de a bálványukat vesztett rajongók hamar szétkapkodták őket.

Eközben Elvis még mindig Németországban állomásozott, szabadidejében pedig barátai társaságában bulizott. Egy ilyen bulin augusztusban ismerkedett meg századosa mostohaleányával, az akkor tizennégy éves Priscilla Ann Beaulieu-vel, aki óriási hatást gyakorolt Presley-re és minden figyelmét a lányra szentelte és imádta, hogy a többi hasonló korú lánnyal ellentétben Priscilla nem sztárként, hanem magával egyenrangúnak kezelte Elvist.

Ősszel fejezte be a hadgyakorlatot és már komolyabb erőfeszítéseket tett karrierjének újjáélesztése érdekében.

További részek:

Kapcsolódó anyagok:

Tom Parker "Ezredes" életrajza

Priscilla Presley életrajza

Az Elvis Presley Show I.

Felhasznált források:

¹http://rockzanza.blog.hu/2007/06/04/rock_and_roll_szentharomsag_2_elvis_pres_2

Weboldal készítés ingyen